~8. rész

Sziasztok!:) Megjöttük az új résszel. Örömmel olvassuk a sok pozitív visszajelzéseket, ezzel elértétek azt, hogy minél gyorsabban igyekezzünk az új részekkel is. Véleményezést most is várunk, illetve pipálásokat. Jó olvasást! xxFanni xxSzabina

 Ajkai gyengéden az enyéimhez értek és még csak levegőt sem mertem venni. Ezt egy süket ember duplán érzi át, hiszen másra nem tud hivatkozni, csak a kifinomult érzékelésére. Nem nevezném ezt még rendes csóknak, inkább csak érzéki szájra puszinak...még is imádtam!

 Laura szemszöge:

A tegnap este egyszerűen tökéletes volt...viszont, rá kellett jönnöm valamire. Nem jó ez az egész így, Olivérnek valószínűleg nem ilyen zavaros kapcsolatra van szüksége, jobbat érdemel. Már pedig én jelenleg magamban sem vagyok biztos. Egyszer azt érzem, hogy nem szabad elengednem ezt a fiút, de a másik oldalon ott van a kisördög aki folyton azt súgja a fülembe, hogy ennek a kapcsolatnak nem lenne jövője. Lehet, hogy most még nem látja tisztán a dolgot, de kis idő múlva ő is eltávolodna tőlem ugyanúgy mint mások. Az egész életem amióta süket vagyok erről szól...erről, hogy mindig amikor valakit túlságosan megszeretek, a végén elveszítem. Kezembe vettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Olivérnek:
-Szia! Kérlek, ha bármit is jelentek neked, akkor kérdés nélkül elfelejtesz végleg. Nagyon jó volt a tegnap este, de ennyi! Mindkettőnknek így lesz a legjobb.

Olivér szemszöge:

A tegnapi nap óta fel vagyok pörögve, úgy érzem kerek egész lettem. Gyorsan reggeliztem anyuval, majd mindketten útnak indultunk. Anyu azt mondja, elégedett a bolti munkájával és nem bánta meg, hogy feljött velem Pestre. Én ennek nagyon örülök, végre biztonságban tudhatom. Amikor betoppantam próbára, már mindenki készenlétben ült.
-Olivér! Sohasem változol meg igaz?-szólalt meg Sziki.
-Ne haragudjatok, csak Laurával végre előrébb léphettünk és most mindig ezen jár az eszem. Mostantól viszont koncentrálni fogok.-mondtam. Elkezdtük behangolni a gitárokat illetve a zongorát. Új dallal készülünk, pedig nem rég jött ki az új albumunk. Folyton gőzerővel hajtunk, mert csak így tudunk fejlődést mutatni igazán.
-Utoljára játsszuk el ezt a dalt!-szólalt fel Bence. Így is tettünk, de félúton pittyegett egyet a telefonom. Kikaptam a zsebemből, aztán amikor megpillantottam a Laura feliratot, majdnem kiugrottam a bőrömből. De ami ezután következett...megállt bennem a vér és leblokkoltam. Szó nélkül felkaptam a táskámat és kirohantam a próbateremből. A Srácok hiába kiabáltak utánam, semmi sem állíthatott meg. Felcsöngettem Laurához és nagy küszködések árán rávettem, hogy beszéljünk. Lábaimmal gyorsan vettem a lépcsőfokokat, majd mire felértem az emeletre, Laura már ott állt az ajtóban.
-Mondtam, hogy ne keressél. Miért nehezíted meg a dolgomat!?-írta le a füzetébe a gondolatokat.
-Addig innen el nem megyek, míg meg nem magyarázod mi okból írtad az sms-t.-álltam meg az ajtóban mint egy cövek és a szőke lányra bámultam kérdően.
-Olivér...be kell látnod, hogy nincsen jövője a kapcsolatunknak. Nem várhatom el, hogy velem legyél, mert jobbat érdemelsz nálam. 3 éve másról sem szól az életem, csak hogy mindig valakit túlságosan megszeretek, majd elveszítem. Még egy csalódásból már nem állnék fel. Nehézkesen jutottunk el ide, ahol most tartunk és ez azért van mert nem vagyok biztos magamban. Egyik pillanatban ezt gondolom, a másikban viszont az ellenkezőjét. Nem lenne stabil a kapcsolatunk értsd meg! Nem veled van a hiba, ha nem velem. Ezt el kell fogadnod.-írta le gyorsan a sorokat, majd felmutatta, hogy lássam.
-Tudod mi a legnagyobb probléma itt? Hogy nem tudsz bízni bennem...elmondtam, hogy én valóban szeretlek és pontosan azért aki vagy. Ha ezt nem hiszed el akkor lehet, hogy tényleg nincs értelme a kapcsolatunknak. Gátlásokkal élsz amit meg is értek, de örökkön-örökké nem taszíthatsz el mindenkit magad körül, mert a végén egyedül maradsz. Ezen egy kicsit gondolkozz el!-mondtam higgadtan, majd megfordultam és elindultam lefelé a házból.
 Felhívtam a Fiúkat és elmeséltem nekik a történteket, hogy miért léptem le olyan hirtelen a próbáról aztán hazaindultam. Egész végig csak rajta járt az eszem, és azokon a mondatokon amit leírt. De én nem ilyen vagyok. Ha egyszer valakibe beleszeretek, azt nagyon nehezen tudom elengedni. Márpedig Laurát teljes szívemből szeretem. Nem értem miért nem bízik meg bennem. Csak teltek a napok, én szinte több időt töltöttem a stúdióban mint otthon. Próbáltam keresni Laurát, de aztán írt egy SMS-t, hogy haza utazott a szüleihez. Ezért inkább nem is érdeklődtem felőle, mert ha ő nem akarja ezt az egészet, én sem erőltetem.

 Laura szemszöge:

Bűntudatot éreztem hogy hazudtam Olivérnek, de másképp nem hagyott volna békén. És ezzel csak megnehezítené ezt az egészet. Beszélnem kell vele. Elmondani a jövőbeli tervemet, bár nem lesz könnyű. Félek hogy mit fog szólni hozzá. De végre megérti miért távolodtam el tőle az utóbbi időben. Gondolataimban elmélyültem, és végül erőt vettem magamon, majd felkaptam a táskámat és lerobogtam a lépcsőn.
 Végig sétáltam a gyönyörű napsütésben, a hajamat a szellő fújdogálta. Csodásan éreztem magam, de ahogy egyre közeledtem az Olivér háza felé, egyre idegesebb lettem. Nem akarok neki fájdalmat okozni, de ezt tartom helyes döntésnek. Lassan lépkedtem fel a lépcsőn, a megfelelő  emeletre, majd becsengettem az ajtón. Nemsokára ki is nyitotta, majd meglepődve nézett rám.
-Szia. Hát te? Nem a szüleidnél vagy?
-Szia. Hát amint látod nem. Amúgy beszélhetnénk?-Néztem bele gyönyörű szemeibe. Nem is értem hogy fogom ezt nélkülözni.
-Persze, gyere csak beljebb.-Mondta, majd beléptem, és elhelyezkedtünk a kanapén.
Azért jöttem, hogy közöljek valamit veled.-Néztem ismét szemeibe, majd folytattam.
-Igazából azért mondtam hogy a szüleimnél vagyok, mert...-Lesütöttem a fejem.
-Mert?-Nézett rám ijedten.
-Mert ki szeretnék költözni Amerikába. Az utóbbi időben rájöttem, hogy jogod van tudni ezt, hogy hova is tartok. Szerintem megérdemled hogy békésen elbúcsúzzak tőled. E miatt is távolodtam el az utóbbi időben, illetve amit már elmondtam neked.-Néztem félve a szemébe.
-De miért döntöttél így?-Nézett rám.
-Kint megműtenek ismét. Hátha sikerül. Ez az utolsó lehetőség hogy újra hallhassak. Nem szeretném elszalasztani. Tégy úgy, mintha nem is léteztem volna. Majd csak egyszer elfelejtesz. De azt tudnod kell,hogy te voltál a legjobb dolog az életemben.-Öleltem meg.
-El kell fogadnod, hogy így döntöttem. Most lehet úgy érzed, hogy kihasználtalak és átvertelek, de az érzéseim igazak voltak...jobbat érdemelsz nálam jelen pillanatban..írtam tovább a füzetembe amint elengedtük egymást.
-Tiszteletben tartom a döntésedet, ez a Te életed és bár olyat ne kérj, hogy úgy tegyek mintha nem léteztél volna, de kívánom hogy megtaláld azt amit keresel.-mondta őszinte hangvétellel a szöszi.
Nekem is fájt itt hagynom, hisz szeretem. De más választásom nincs. Egyszer úgyis túl leszünk ezen az egészen. Csak idő kell hozzá. Ezzel elköszöntem és kimentem az ajtón, félúton még utoljára visszafordultam Olivérhez, majd hazamentem a bőröndjeimért.
Még ma este elmegyek innen. Hiányozni fog ez a város, hisz már megszoktam. Na meg anyuéktól is még távolabb leszek. Gondolataimból a telefonom rezgése zökkentett ki. Olivér volt az.

Mikor indul a géped?-Írta.
 -21:03:)-Válaszoltam.
 -Elvihetlek a reptérre?-Kérdezte kedvesen, nekem pedig nem volt semmi ellenvetésem.
 -Persze.:)-Mosolyogtam amit ő nem láthatott. Bizony jó tudni, hogy azért nem haragszik rám.
-Hányra menjek érted?
-8-ra:)
-Rendben. Ott leszek.-Válaszolta, majd megköszöntem, és ledobtam a telefont a kanapéra. Nagyon nehéz erősnek maradnom, mert minden ideköt a városhoz és hozza...Pár dolgot meg bepakoltam a bőröndömbe, majd letusoltam és készülődtem.
A lakást sikerült kiadnom albérlőknek, így nem marad teherként a vállamon.
Meg utoljára végigmentem a lakáson, majd könnyekkel küszködve vettem az irányt az utcára.
Mintha a szívem egy darabját próbálnák kiszakítani belőlem. Ez az érzés kerülgetett egész úton és egyikünk sem szólalt meg a kocsiban. Mikor odaértünk háromnegyed kilenc volt. Tehát 18 perc múlva indul a gépem.
Magam után húztam a dög nehéz bőröndömet, majd leültünk a várakozóteremben egy-egy székre.
5 percig ültünk csendben, és kiélveztük egymás társaságát. Egyikőnk sem szólalt meg.
Végül meghallottam amint a hangosbemondóban mondja a nő, hogy a New Yorkba tartó gépre kezdjék meg a felszállást.
Elővettem a füzetemet és írni kezdtem bele.
-Köszönök mindent, és sajnálom hogy így kell véget érnie a barátságunknak. Nekem is nehéz, ugyan úgy mint neked. Új életet kezdeni egy teljesen más országban, városban.  Ahol minden idegen, de legalább biztos lakhatásom lesz, emiatt nem kell aggódnom.-Néztem szemeibe, majd folytattam az írást.-És egyvalamit szeretnék még elmondani, amit eddig még soha senkinek nem mertem mondani. De nálad megtört a jég és kimondom, hogy mindvégig szerettelek és örökké a szívemben maradsz.-Fejeztem be, majd amikor elolvasta, csak annyit mondott "Köszönöm."
Hirtelen ötlettől vezérelve, közel hajoltam hozzá, majd lassan és szenvedélyesen megcsókoltam. Megpróbáltam minden iránta vetett érzelmeimet belesűríteni. Nem akartam hogy véget érjen ez a pillanat. De véget ért...még pár másodpercünk maradt egymás szemeire, majd megfogva bőröndjeimet, elindultam a becsekkolópulthoz. Nem néztem vissza, nem akartam még ennél is nehezebbé tenni a dolgokat.
Olivér szemszöge:
Tudom, hogy ez a helyes...ez, hogy elengedem bármennyire is nehéz. Nem most és nem itt van értelme a kapcsolatunknak. Addig ültem ott, míg végleg el nem tűnt Laura a látószögemből aztán indultam a kocsihoz, a parkolóba. Beültem és bekapcsoltam az övet...de ezután olyasfajta érzés tört rám, amit eddig nem éreztem még sohasem. Könnyek szöktem a szemembe, akármennyire is cikinek tartják ezt egy srácnál. Nem érdekelt semmi sem Laurán kívül, fogalmam sem volt, hogy lesz tovább ezek után.